BRIDGE TO SOLACE Bridge To SolaceSzinte fel sem ocsúdtunk a Newborn feloszlása után, és máris a kezünkben lehet Jakab Zoli új zenekarának, a Bridge To Solace-nek a bemutatkozó cd-je. Igaz a csapat már korábban létezett, de jómagam (is) csak mostanában ismerkedtem meg vele. Hogy pontosan hogy is került a zenekar élére Zoli, megtudhatjátok a következő interjúból. Meg minden mást is persze. A Newborn feloszlása után mennyivel került a képbe a Bridge To Solace? Hogy jött össze ez a zenekar? (Ha jól tudom 2000 óta létezik már.) A zenekar Joy’s Pride néven alakult 2000 elején, tehát a Newborn mellett már elvileg működött, igaz, nem túl gyakran próbáltak, mivel nem mindig volt biztos, hogy ki milyen poszton helyezkedik el. Ádám énekelt egy ideig, aztán dobolt, Kuti gitározott, végül így alakult, hogy Ádám gitározik, és Kuti, csakúgy, mint a régi zenekarában, a Hátsó Szándékban, ült be a dobok mögé. A Newborn 2002. augusztusában oszlott fel, a búcsúkoncert október 18-án volt, akkor már a Joy’s Pride velem együtt aktív volt, és első bulinkat november 18-án játszottuk, Gödöllőn a bostoni Bane előtt. A koncertvideót Ádám megmutatta a Let It Burnös Chris-nek, aki a Paint The Town Red gitárosa, ahol Ádi kisegített a Converge-el közös turnén dobosként. Miután Ádi hazajött, próbáltunk tovább, és felvetődött a névcsere, és elkezdtünk rajta agyalni, végül a Bridge To Solace név mellett döntöttünk, ami Kuti ötlete volt. Mi volt az oka tulajdonképpen a Newborn feloszlásának? Abban a formában a Newborn nem maradt életképes, mivel más irányban gondolkodtak a zenészek, mint én, és ez törvényszerűvé tette az emberi és zenei elhidegülést, és úgy találtuk a legjobbnak, ha a Newborn feloszlik, és külön folytatjuk utunkat. Ennek ellenére a mai napig jóban vagyunk, és a többiek megcsinálták a The Idoru nevű zenekart, akik nagyon jók, és a napokban jelent meg egy háromszámos EP-jük a japán Alliance Trax kiadónál. Fellegi Ádám ebben a csapatban gitározik és énekel (a Newbornban dobolt), nyugtass meg, hogy nem most kezdett el gitározni! :) Ádámról tudni illik, hogy egy zenei multitalentum, és már régebb óta gitározik. ’97 táján gitározott is egy Incarnation nevű krisna-hardcore zenekarban, valamint énekelt a Burning Inside-ban, ami az én eredeti zenekarom volt, de kiléptem, mert megalakult a Newborn. Megvolt már régebben is a zenei koncepció, hogy milyen arányban keveritek a stílusokat, vagy ez kialakult, ahogy a dalok készültek? 6 szám már készen volt, mikor beszálltam, és nagyjából a kezdetektől fogva megvolt az elképzelés, hogy a BTS egy dallamos, metalos gitártémákon alapuló hardcore/punk zenekar legyen. Koncerten mennyire bírod az üvöltést váltogatni a normál énekhanggal? Hát, nem mondom, hogy könnyű. Eleve az üvöltés maga is nehezebb dolog, de úgy érzem, hogy egyre jobban megy a kettő kombinálása, bár tény, hogy inkább az üvöltésre koncentrálok, mivel az teszi ki a témák legtöbbjét, és fontos, hogy az legyen igazán a helyén. Már most elég sok külföldi koncertet tudhattok magatok mögött. A korábbi jó kapcsolatok miatt sikerült ezeket leszervezni vagy a kiadó támogatja ennyire a zenekart? Egyrészt ebben benne van az, hogy az emberek már várták, hogy legyen a Newbornnak valamilyen folytatása, valamint a kiadó is segített abban, hogy bekerüljünk a “Slight Case of Overbombing” turnéra, ahol a német Paint The Town Red és a holland Razor Crusade társaságában turnéztunk. Ha jól tudom nemrég félbe kellett szakítani egy turnét. Mi történt? Ez nem teljesen így volt, a helyzet annyi, hogy több itthoni probléma miatt egy amerikai barátunk, Spencer segített ki éneken a Walls Of Jericho-val közös turnén, én csak a turné első állomásán nyomtam, Münchenben. Azóta szerencsére minden visszatért a régi kerékvágásba. A lemezen Greg Bennick is felbukkan, amolyan dalok közti konferanszként. Hogy került ő a képbe? Ennyire bejön neki a zenétek? Greget ’99 novembere óta ismerem, amikor a Trial nevű zenekarával játszottak Pesten és én szerveztem a bulit nekik. A Trial számomra a legmeghatározóbb zenekarok egyike, mind zeneileg, mind szövegileg. A koncert alkalmával volt alkalmunk nagyon sokat beszélgetni, majd címet cseréltünk, és folyamatosan kapcsolatban voltunk, mindig tudtunk arról, hogy éppen mi zajlik a másikkal. Nagy rajongója volt a Newbornnak, és mikor a BTS kapcsán felmerült, hogy a lemezt fel kellene dobni még valamivel, úgy gondoltam, hogy megkérem őt, hogy csináljon egy-két spoken word betétet a számok közé, mivel a Trial feloszlása után ilyen spoken word előadásokat tartott, mint pl. Henry Rollins. Elküldtem neki az egész albumot mp3-ban és a szövegeket, ő pedig pár hét alatt megírta a betéteket, és fel is vette őket Blair Calibaba stúdiójában. Ebből még annyiban is profitáltunk, hogy Greg mellett Blairnek is nagyon tetszett az anyag, és felvetődött, hogy a következő nagylemezünk során esetleg iderepülne és megcsinálná velünk az albumot. Róla annyit kell tudni, hogy olyan zenekarokkal dolgozott eddig, mint a Trial, a Strapping Young Lad vagy a Sum 41. A szövegeid is sajátosak, személyesek. Próbáltál már rímelő szöveget írni? :) Az angolul kevésbé tudok számára vázolnád miről szólnak a fontosabb dalszövegek a lemezről? Rímelő szövegeket anno talán a Burning Inside-ban írtam 15-16 évesen, azokat inkább ne feszegessük haha. Igazából ez egy olyan dolog, hogy ha lenne valami rímelő dolog, akkor írnék olyat is, de általában nem kedvelem a verze-refrén-verze-refrén-mosh breakdown-verze-refrén típusú dalszövegeket, és inkább írok egy-egy kerek sztorit, amit rárakok a szövegekre. Ugyan nem konkrét konceptlemez az “Of Bitterness And Hope” (Keserűségről és reményről), de ha megnézzük a szövegeket, van kapcsolat mind a 8 között. A szövegek nagyjából állásfoglalások a világról és a környezetemről. Dolgok, ahogy én látom őket. Keserűek, de a remény mindegyikben ott van. Fontos számodra, hogy legyen üzenete egy dalnak? Igen, mindenképpen. Ez teszi a hardcore-t mássá, mint a többi műfaj. Ha egyszer fent állhatok egy színpadon, és elég sok ember szerencsére veszi a lemezt, az már felelősséget jelent számomra, és úgy gondolom, hogy fontos, hogy legyen bizonyos pozitív üzenet a dalokban. Még a mai napig is kapok leveleket, vagy személyesen mondják el, hogy mennyit segített nekik egyes szöveg, amit korábban írtam. Pont tegnap játszottunk a Marco Polo-ban, és egy barátom odajött, és elmondta, hogy mikor ’99-ben megvette a Newborn lemezt, másnap meghallgatta, elolvasta a szövegeket, és annak hatására lett vegetáriánus. Szóhoz sem jutottam, és csak így néztem magam elé, ilyenkor igazán jó zenélni, és csinálni ezt az egészet. Tudom, hogy nem lehet változtatni sok dolgon, de az ilyen apró jelek akkor is bizonyítják, hogy igenis érdemes egy pozitív üzenettel kiállni. Ugyanakkor azt is fontosnak tartom, hogy egy számnak sem szabad papolásról szólnia, ezt mindig is igyekeztem elkerülni. A lemez végén elrejtettetek egy kissé különös bónusz dalt is. Honnan jött ez az ötlet? Az egy saját szám, amit Ádám megírt, de nem illett a BTS-hez, így bónuszként szerepel a CD végén. Ádám és én nagy Göteborg fanatikusak vagyunk, a szám címe egyébként Hail To Gothenburg, a szövegét Kuti írta, démonokról szól ha jól sejtem, haha. Ádám énekelte fel, van egy másik változat, remélem közkinccsé tudjuk tenni hamarosan az interneten. A zenésztársaidat hogyan jellemeznéd néhány szóval? Ádám (gitár): felfuvalkodott hólyagnak tűnik mások szemében, azonban nekem az egyik legjobb barátom, lassan 6 éve tartunk ki egymás mellett jóban-rosszban, és szerencsére úgy tűnik, ha mi ketten feltűnünk valahol, abból valami jó sül ki. Kuti (dob): az utóbbi pár év legnagyobb felfedezése számomra, egy igazi, őszinte barát, rendkívül intelligens, és zseniális a humora. Laci (basszus): hiperérzékeny srác, elég visszahúzódó, viszont a színpadon talán ő a legnagyobb élmény vele lenni, állandóan mosolyog és megőrül. Krisztián (gitár): tán a legnagyobb szívű arc a zenekarban, rá mindig lehet számítani, és neki van a legtöbb tetoválása, haha. Egyébként családapa, van egy csodaszép kislánya. A borító Totik Zoli munkája, igen színvonalas munka. Teljesen szabad kezet kapott tőletek vagy voltak ötletek, instrukciók, mit is szeretnétek kihozni látványban? Zolinak odaadtuk a szövegeket, és azt mondtuk, hogy “figyelj, csinálj azt, amit akarsz, de ha lehet 3 nap alatt meg kéne csinálni”. Erre kész is lett. Amikor küldte át a részleteket, nem hittem a szememnek. Maximálisan eltalálta, ha agyaltunk volna rajta hónapokat, akkor sem tudtunk volna magunk jobbat kitalálni. Azóta sok munkát kapott mind itthon, mind külföldön. A munkáit a www.digitsdestroy.com oldalon lehet megtekinteni. Van mellesleg egy jó zenekara is, a Velvet Stab (www.velvetstab.com), mindenkinek ajánljuk! Egyre több hc zenekar keveri a zenéjét metallal (és fordítva). Szerinted ez közelebb hozhatja valamelyest a két tábort? Azért még mindig van valamiféle fura ellentét a hardcore és a metal zenét kedvelők között... Szerintem ez mindenképpen fontos, és külföldön már ilyen problémáról nem is beszélhetünk, viszont itthon tényleg megmaradtak az ellentétek. Az az igazság, hogy stílusokról gyakran már nem is lehet beszélni, annyira eltörlődtek a zenei határok. Mi is nagyon sok zenekarral vagyunk jóban, Dark Clouds, Blind Myself, Superbutt, Isten Háta Mögött, Stereochrist, Wall Of Sleep, CasketGarden, mind nagyon-nagyon jó zenekarok, valami sajátosat tudnak nyújtani, és szerintem valahol megvan a kölcsönös inspiráció. Ők majdnem mind játszottak is egy-egy általam szervezett bulin, és a visszhang sem volt annyira rossz számukra. Jó lenne, ha az emberek nem stílusokban gondolkodnának, hanem belátnák, hogy a zenekarok álljanak össze, és igenis csináljanak minél több dolgot közösen. Volt bennetek egy kis drukk, hogy mennyire fog bejönni a zenétek a hallgatóknak, vagy volt már egy biztos mag, amelyre építhettetek? Természetesen volt, ugyanakkor azt is tudtuk, hogy a Newbornos múltunk miatt nem lesz annyira nehéz dolog ezt a zenekart felépíteni, ahogy a Newbornt. Zeneileg merre léptek tovább? Még több dallam, még több durvulat, vagy vissza a hc-s sebességhez? Igazából nem tudom még mi lesz a következő lépés zeneileg, bár márciusban stúdióba kell vonulnunk, hogy felvegyünk 4 számot egy split lemezre az amerikai Amendment 18-el, és egy válogatásra. Ádám már írja a számokat, én is csiszolgatom a szövegeket, biztosan folytatjuk az utat, amelyre a nagylemezzel tértünk, de szeretnénk fejlődni. A számok gyorsak lesznek, továbbra is az üvöltések dominálnak, nagy eltérés nem lesz a korábbi anyaghoz képest. Személy szerint te most hogy érzed magad ebben a zenekarban? Nagyszerűen. Örülök, hogy nemcsak zenei, hanem emberi összhang is van. Ádámmal ugye 6 éve zenélek együtt, előtte is ismertük egymást, Kutit 3-4 éve ismerem a többieket 7-8, és mindig is baráti volt a kapcsolat, így könnyű együtt dolgozni. Ha turnézni megyünk, a hangulat jó, Ádám meg én már öltük egymást 5 éve a Newborn első turnéján, azóta megtanultuk tökéletesen elviselni és tolerálni a másikat. Elég sok koncertet szervezel. Mennyire sikeres számodra ez a tevékenység? (Nem feltétlenül anyagilag, mert azt tudjuk, hogy...) Abszolút sikeresnek érzem, anyagilag meg hol így, hol úgy alakul, nem hiszem, hogy lenne okom panaszra. Örülök, hogy együtt dolgozhattam ennyi zenekarral (legutóbbi számításaim szerint, több, mint 100 külföldi zenekarnak szerveztem koncertet, hazaiak közül is szerintem jóval 50 felett van ez a szám). Úgy érzem évről-évre valamelyest nő a koncertlátogatók száma, még ha nem is jelentősen, de ez akkor is fontos, hogy legyen minden évben egy frissítés, és felbukkanjanak az új arcok. Van olyan zenekar, akiket nagyon szeretnél elhozni Magyarországra? Van sok olyan, nagyon szeretnék sok zenekart is elhozni, akikkel korábban már dolgoztam, de sok nagyon jó zenekar van, akiket szívesen látnék: With Honor (www.withhonor.com) egy amerikai zenekar a Hatebreed énekes kiadójánál a Stillborn Records-nál. A michigani Fordirelifesake (www.fordirelifesake.com) is már régóta kiszemelt, és ezek mellett állandóan vannak zenekarok, akik felbukkannak, és szeretném őket az országba hozni. Ha jól tudom te vegan vagy. Nem biztos, hogy az átlagolvasó pontosan tudja mit is jelent ez. Mesélnél róla? Én csak sima vegetáriánus vagyok, jelenleg 6 éve. A zenekarban amúgy Laci kivételével mindenki vegetáriánus. A veganok nem fogyasztanak semmilyen állati eredetű terméket (tehát tejtermékeket sem), valamint több vegan a teljes életmódjára odafigyel olyan módon, hogy mind ruházat, mind akár tisztálkodás terén is olyan termékeket használnak, amelyben nincs állati összetevő, vagy az adott terméket nem tesztelték állatokon. Honnan jött egyáltalán a hc-sek körében ez a vegan életmód? A vegetáriánus/vegan életmód elterjedése először talán egy New York-i klasszikus, a Youth Of Today egyik számához kötődik. A Youth Of Today egy straight edge zenekar volt, és ők voltak azok, akik először hirdetői lettek a vegetáriánus életmódnak. A vegan pedig ennek egy továbbfejlesztése volt, egyik legnagyobb zászlóvivő volt az Earth Crisis, amit azt hiszem senkinek sem kell bemutatni. A hardcore mindig is egy, az átlagtól élesen elkülönülő életformát jelentett, politikai aktivitással, átlagnál nagyobb társadalmi érzékenységgel, és természetesen az átlagnál nagyobb öntudattal, így abszolút nem meglepő, hogy az ilyen életmódok hirdetése is feltűnt ebben a szubkultúrában. Mi az élet értelme? :) Hát, nem egy könnyű kérdés. Mindenkinek ajánlom a Monty Python csoport hasonló című filmjét, abból talán valaki kihámozza, nekem nem teljesen sikerült még, 8-10 megnézés után sem. :) Komolyra fordítva a szót, számomra az élet értelme az, hogy folyamatosan keresem a boldogsághoz való utat, és igyekszem kreatív maradni, és mindig csak olyan dolgokat tenni, ami után másnap reggel bele tudok nézni a tükörbe anélkül, hogy leköpném magam. Köszönöm szépen a lehetőséget az interjúra, és sok sikert kívánok a Shock!-nak! Köszi, Nektek is viszont mindenféle jókat! 2004.01. Valentin Szilvia